– Mondj magadról pár szót!
– Azt vallom, hogy a boldogsághoz
csak néhány dolog kell: Látni a napfelkeltét, a naplementét, legyen akit tiszta
szívedből szerethess, és aki viszont szeret.
( … és ne legyen svájci hiteled)
Nekem sikerült, és boldog
családban élek feleségemmel és a lányommal.
– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?
– Ugyanúgy, mint mindenki, aki
kacérkodik az írással, én is regénnyel kezdtem. Ha jól emlékszem tizennyolc
éves lehettem, amikor letettem az éppen aktuális fantasy könyvet, és úgy
döntöttem, megírom a sajátomat. Hatalmas betűkkel írtam a monitorra: J.T. Long:
Az Unikornis kincse. Huszonkét éves elmúltam mire befejeztem, és harminckettő,
amikor elég erőt éreztem magamban, hogy megmutassam másnak is. Ekkor találtam
rá a Karcolatra, ahol azonnal rájöttem, hogy mégsem az évszázad kisregényét
írtam meg. :D Abban az évben vetettem winchesterre a K.ARCOLAT című első
novimat, és onnantól kezdve nem volt megállás. Folyamatosan küldtem befele az
írásaimat.
– Karcolat.hu?
– Szerencsémre az egyik legjobb, ha nem a legjobb írói közösségre
találtam rá. Rengeteget segített mindenki, és külön köszönettel tartozok Bloody
Dorának (Szendrei Dórának), aki az elejétől fogva terelgetett a helyes irányba.
Nagyon sokat köszönhetek nekik.
Sajnos mostanában már nem tudok
annyi időt tölteni az oldalon, mint szeretnék.
– Lidércfény.hu?
– A Lidércfény volt a második
lökés az életemben, ami arra sarkalt, hogy folytassam az írást. 2008-ban elkövettem
egy télapós történetet, amire Tim megjegyezte, hogy a decemberi Lidércfény
AKF-be illene a novi. Elküldtem nekik, és legnagyobb örömömre megjelentették a
nyomtatott formátumban is. El sem akartam hinni, hiszen ez volt életem első
megjelenése.
– Simagöröngyösi zombi-apokalipszis?
– Nagyon örültem amikor Jimmyék
bevettek a csapatba, és engedték, hogy írjak a világukba. A Simagöröngyösön
játszódó élőhalott invázió, felforgatja a zombikról szóló sablonokat. A
helyszín és a karakterek adottak voltak, de mindenki úgy csavarhatta a
történetet, ahogy akarta. Részemről (meglepetésszerűen :D) a humoros
megközelítést választottam, néhány véresebb jelenettel.
– Hány novellát írtál idáig,
ezek közül melyik jelent meg?
– Pontosan nem tudom megmondani,
de körülbelül nyolcvan, kilencven novellánál járok. Ezeknek nagy része az
interneten olvasható. Nyomtatott verziót csak húsz, huszonöt novella ért meg.
– Mennyi energia megírni egy-egy novellát?
– Régebben két kávé és néhány szál cigaretta.
Mondjuk, az adag egy kicsit emelkedett.
Ha megvan az első frappáns mondat a novihoz,
akkor már sínen vagyok, és csak le kell jegyeznem a fejemben pergő sztorit. Legtöbbször
gondolatban írok, és csak akkor ülök a géphez, ha már legalább a történet fele
megvan. Ha nem is szóról-szóra, de legalább mondatról-mondatra tudom, mit
akarok monitorra vetni.
A legnagyobb bajom, hogyha az
első mondatom hiányzik, akkor nem tudom elkezdeni az írást. Képes vagyok
hetekig görcsölni a kezdésen.
– Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod?
– A közelmúltban négy olyan novit
fejeztem be, amit valószínűleg nyomtatásban fogok viszontlátni. Nem akarom
elkiabálni a dolgot, így inkább nem is árulnék el többet.
Most pedig Simagöröngyösben gondolkozok (,csak
az a fránya első mondat… ).
2012. június
2012. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése