Mickey Long interjú

– Mondj magadról pár szót!

– Azt vallom, hogy a boldogsághoz csak néhány dolog kell: Látni a napfelkeltét, a naplementét, legyen akit tiszta szívedből szerethess, és aki viszont szeret.

( … és ne legyen svájci hiteled)

Nekem sikerült, és boldog családban élek feleségemmel és a lányommal.

– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

– Ugyanúgy, mint mindenki, aki kacérkodik az írással, én is regénnyel kezdtem. Ha jól emlékszem tizennyolc éves lehettem, amikor letettem az éppen aktuális fantasy könyvet, és úgy döntöttem, megírom a sajátomat. Hatalmas betűkkel írtam a monitorra: J.T. Long: Az Unikornis kincse. Huszonkét éves elmúltam mire befejeztem, és harminckettő, amikor elég erőt éreztem magamban, hogy megmutassam másnak is. Ekkor találtam rá a Karcolatra, ahol azonnal rájöttem, hogy mégsem az évszázad kisregényét írtam meg. :D Abban az évben vetettem winchesterre a K.ARCOLAT című első novimat, és onnantól kezdve nem volt megállás. Folyamatosan küldtem befele az írásaimat.

– Karcolat.hu?

– Szerencsémre az egyik legjobb, ha nem a legjobb írói közösségre találtam rá. Rengeteget segített mindenki, és külön köszönettel tartozok Bloody Dorának (Szendrei Dórának), aki az elejétől fogva terelgetett a helyes irányba. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

Sajnos mostanában már nem tudok annyi időt tölteni az oldalon, mint szeretnék.

– Lidércfény.hu?

– A Lidércfény volt a második lökés az életemben, ami arra sarkalt, hogy folytassam az írást. 2008-ban elkövettem egy télapós történetet, amire Tim megjegyezte, hogy a decemberi Lidércfény AKF-be illene a novi. Elküldtem nekik, és legnagyobb örömömre megjelentették a nyomtatott formátumban is. El sem akartam hinni, hiszen ez volt életem első megjelenése.

– Simagöröngyösi zombi-apokalipszis?

– Nagyon örültem amikor Jimmyék bevettek a csapatba, és engedték, hogy írjak a világukba. A Simagöröngyösön játszódó élőhalott invázió, felforgatja a zombikról szóló sablonokat. A helyszín és a karakterek adottak voltak, de mindenki úgy csavarhatta a történetet, ahogy akarta. Részemről (meglepetésszerűen :D) a humoros megközelítést választottam, néhány véresebb jelenettel.

– Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?

– Pontosan nem tudom megmondani, de körülbelül nyolcvan, kilencven novellánál járok. Ezeknek nagy része az interneten olvasható. Nyomtatott verziót csak húsz, huszonöt novella ért meg.

– Mennyi energia megírni egy-egy novellát?

–  Régebben két kávé és néhány szál cigaretta. Mondjuk, az adag egy kicsit emelkedett.

 Ha megvan az első frappáns mondat a novihoz, akkor már sínen vagyok, és csak le kell jegyeznem a fejemben pergő sztorit. Legtöbbször gondolatban írok, és csak akkor ülök a géphez, ha már legalább a történet fele megvan. Ha nem is szóról-szóra, de legalább mondatról-mondatra tudom, mit akarok monitorra vetni.

A legnagyobb bajom, hogyha az első mondatom hiányzik, akkor nem tudom elkezdeni az írást. Képes vagyok hetekig görcsölni a kezdésen.

– Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod?

– A közelmúltban négy olyan novit fejeztem be, amit valószínűleg nyomtatásban fogok viszontlátni. Nem akarom elkiabálni a dolgot, így inkább nem is árulnék el többet.

 Most pedig Simagöröngyösben gondolkozok (,csak az a fránya első mondat… ).

2012. június