50. fejezet
Ki korán kel, lidércre lel
írta Vihartáncos
- Az én szobám nem csomagmegőrző!
Lúkras feldúltabb nem is lehetne. Pandásan karikás szemekkel már az ötödik kávét dönti magába. Egész éjjel talpon volt, biztosítandó, hogy az új jövevényt ne kövesse semmi és senki olyan, aminek és akinek nem kellene. Éppen emiatt jónéhányszor közbe kellett avatkoznia. És akkor még elfoglalták a szobáját is! Igaz, hogy csak az ő szívének kedves foteljét, de akkoris! Lúkras képtelen többedmagával aludni. Ugyan a lány rá abszolút nem jelent veszélyt, bárkinek a jelenléte felzaklatja. A többiek hamar megtanulták ezt, még kopogtatás után sem lépik át az ő küszöbét.
- Ha még egy bögrét megiszol, össze fogsz esni - jósolja a mentora.
- Bögrét nem iszom, csak kávét - veti oda. Szemforgatást kap válaszul.
- Előhúzom az ágyat, mert nem hallgatsz rám. Megint.
- Megint?! Hadd emlékeztesselek rá, hogy nem akárkiket iktattam ki! Folyamatosan a nyomát kajtatják!
- Segítek: Tamarisnak hívják.
Az ifjú macskamód fúj egyet.
Ha már megemlítették, a lány meg is jelenik az ajtóban. Kölcsönvett pólója - Lúkrasé ráadásul! - a térdéig ér. Extrán kócos haja komikus keretbe foglalja a póló tulajához hasonlatosan nyúzott, sápadt arcát. E hajnali órán hárman uralják a konyhát. Lúkras, Marcus, és a még mindig néma Tamaris. Utóbbi mélyet szippant a levegőből.
Lúkras megvető tekintettel messzebb sétál a kávéfőzőtől, ahol eddig támaszkodott.
Fedoran jelenik meg hirtelen kitörő, csak rá jellemző vidámsággal.
- Derűs hajnalt a pacsirtáknak! Kissé fagyos a hangulat! Miről maradtam le?
- Kérdezd meg őt! - bök az állával Lúkras a kávét kortyolgató lány felé.
- Na?
Tamaris vállat von. Végre megtöri a hallgatását:
- Az ember azt hinné, hogy lesz valami, aztán kiderül, hogy nem kell mindjárt úgy örülni: az csak pisi.
Fedoran szeme elkerekedik, az elsötétülő tekintetű Lúkrasra pillant, aztán zengőn elneveti magát.
- Közölném veled, hogy csuromvizesen áztattad a fotelom matracát! - hördül az ifjú.
- És nem lehetett volna felébreszteni, nem. - Tamaris viszonozza az öldöklő pillantást a kávésbögre pereme fölött.
- Engem is összevizeztél, nem egy ízben! - köpi Lúkras, mint egy magyarázatképp.
- Mégsem ébresztettél fel. Csak vetkőztettél…
- Büdös is vagy!
Fedoran nem kap levegőt a röhögéstől, könnye is kicsordul. Ketten gyilkolják le egy pillantással, de őt ez egy cseppnyit sem zavarja, kétrét görnyed nevettében, Marcus inkább lejjebb hajtja a fejét, hogy ne lássák a mosolyát.
Tamaris ismét belekortyolna a hűlő, ébresztően keserű nedűbe, amikor megint meghallja a súrlódó hangot. Egész éjjel hallgatta, mintha csak közvetlen az ő feje felett húznák azt a bútort, vagy akármit.
- Ki költözködik éjjel-nappal? - kérdezi.
- Hogy?
- Költözés. - Tamaris a plafon felé bök a bögrét tartó kezével. - Állandóan nagy a jövés-menés, tologatnak valami bútort fent, vagy szőnyeget húznak. Gondolom már megszoktátok.
A mentor erre felkapja a fejét és összevonja a szemöldökét.
A két másik döbbenten egymásra néz.
A lány nem vesz erről tudomást. Más gondjai támadnak. Maga elé szimatolva rá kell jönnie, hogy tényleg nem rózsaillat lengi körbe őt. Ráadásul a méretes póló alatt csak egy bugyi van rajta.
Az is tegnapi. Vakarózni kezd.
- Élnék azzal a forró fürdő lehetőséggel - pillanat az idősebb férfira.
- Mutatom az utat. Utólagos engedelmeddel vettem neked új ruhákat.
- Az én szobám nem próbafülke! - ordít utánuk Lúkras figyelmeztetésképp.
Egy emelettel feljebb is tisztán hallják Fedoran kiújuló nevetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése