Számomra a
Leymann-transzfer elsősorban egy izgalmas és lebilincselő történet. Arról szól,
hogy kellő akarattal bármit képesek vagyunk elérni. Ehhez csupán az kell, hogy
meglegyen a motivációnk, és meglegyenek mellette a támogatóink is. Mert sajnos
mindig át kell verekednünk magunkat azokon, akik kételkednek a képességeinkben,
megkérdőjelezik tetteink jogosultságát, és ahogy Zénó is mondja: „… a világ hálátlan, csak akkor hagyja, hogy jobbá
tegyük, ha hasznot hajtunk neki ezáltal.”
És persze, a történet az izgalmak és rejtélyek
mellett a családról és a barátokról szól, akikért képességeink szerint mindent
megteszünk. Ők mozgatnak, és ők is rúgnak seggbe olykor, hogy helyrebillentsék
egónkat, és szemünkbe mondják, amit ha néha nem is akarunk, de hallanunk kell.
Dave Howard, 2017. november
A frissen doktorált Leymann Zénó egyetemi
tanárként tengeti napjait, melyeknek igazi értelmet kísérletei adják a Föld
energiavonalaival. Felismerte ugyanis, hogy lehetséges utazni a mágnesség
segítségével az ötödik dimenzió mentén. Felfedezése okán érzett lelkesedését csupán
egy tragikus baleset árnyékolja be: ellenszenves főnökét sikerült véletlenül
ismeretlen helyre transzportálnia. Mindeközben a Földet végzetes katasztrófa
fenyegeti, amit egyedül ő háríthat el. A feladat adja magát: Meg kell menteni a
Földet. Ám ezt a családjáért és a barátaiért teszi. Ennél kevesebbet senki sem
vállalhat. A feladat érdekében ellop egy léghajót, egy műholdat, az űrkutatás
hőskorának egy relikviáját, és némi készpénzt a közeli bankból. És a kalandok
még el sem kezdődtek…
Meddig megy el egy ifjú tudós, hogyan képes túlszárnyalni
a fizika törvényeinek korlátait, és miféle emberfeletti erőfeszítéseket tesz
meg egy jó ügy érdekében?
Zénó sajátos humorával még a legrázósabb
helyzetekben is képes egy-egy poént megengedni és elviselhetőbbé tenni saját
helyzetét. Ha pedig épp nem humorizál, akkor magyaráz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése