Sosemvoltország
dél-délnyugati csücskében volt egy kis falu, melyet a legbátrabb községnek
tartottak szerte a vidéken. Minden esztendőben igen népszerű ünnepséget
rendeztek a helyiek, melyre a birodalom összes szegletéből érkeztek a kíváncsi
vendégek; és nemcsak a folyton megújuló arculat miatt.
Egyszerűen
csak sárkányégető falunapnak hívták. A sokatmondó nevet pedig tényleg szó
szerint lehetett érteni: a rendezvény csúcspontjaként sárkányt égettek. Persze,
a biztonság kedvéért az égetés alanya már nem élt, mire a falu közelébe került,
s erről a bátor falusiak legbátrabb férfiúi gondoskodtak. De a közönség ezt nem
bánta; sokuknak egész élete során csak ekkor volt szerencséje e félelmetes
lényekhez.
A
szörnyvadászok az ünnep előtt pár nappal indultak a vadat becserkészni.
Felkutatták barlangját, s mikor épp jóllakottan aludt a leendő zsákmány,
sárkányölő dárdáikat a szívébe és nyakába szúrták. A hatalmas tetemet lovaikkal
vontatták haza.
Sosemvoltország
területén sok-sok sárkány élt, legtöbbjük a déli, tengermenti, hatalmas
hegyekben. Az ifjabbak, kik még szertelenek és bohók, gyakran összeverődtek,
hogy kedvenc szórakozásuknak hódoljanak, mely már-már ünnepszámba ment a
körükben. Egyszerűen csak faluégető sárkánynapnak hívták. A sokatmondó nevet
pedig szó szerint lehetett érteni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése