Bori interjú

– Mit lehet tudni rólad?

–Nagyváradon születtem, itt is élek és alkotok. Tanárként dolgozom, mellette, ha van időm, írogatok, festegetek, és a kutyámmal játszom. Bárki bepillantást nyerhet az én saját kis világomba, ha rákattint a blogomra: http://hetedhetorszag.blogspot.ro/ (tudom, tudom, ezt itt a reklám helye, hihi)

– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat?

–Gyerekkorom óta próbálkozom az írással, az általános iskolai remekműveimet azonban nem őriztem meg az utókornak. :D Az egyetemi évek alatt sok minden kimaradt az életemből irodalom terén, legfőképpen azért, mert nem sok időm volt magyarul, magyar irodalmat olvasni. Angol-román szakot végeztem, ezeken a nyelveken olvastam többnyire szakirodalmat, így sok bepótolnivalóm akadt főleg magyar helyesírás és stilisztika terén. Két évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban az írást, ekkor regisztráltam mindenféle online íróműhelyekbe, ahol úgy érzem, valóban sokat fejlődtem. A Karcolaton rengeteg segítséget kaptam, ha nincsenek azok a részletes kritikák és szöszölések, nem hiszem, hogy valaha is megértettem volna, milyen komoly szakma az írás, és mennyi munkát igényel egy-egy novella megalkotása.

– Ki, vagy kik voltak rád a legnagyobb hatással?

–Nehéz erre felelni, mert rengeteg írót kedvelek, és mindig jön egy újabb olvasásélmény, ami teljesen meglep. Gyermekkoromban faltam a nagy klasszikusokat, felnőtt fejjel pedig abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy számos szerzőt eredetiben tudtam olvasni. Teljesen más angolul olvasni, az egyetemi évek alatt borzasztóan élveztem Hemingway és Faulkner stílusát, de hogy egy másik területről is említsek valakit, számomra abszolút etalon Proust vagy Kafka művészete. Az, hogy mennyire értékelhető egy szerző a hazai közönség szemében nagyban függ a műfordítás minőségétől is. Nemrégiben alkalmam nyílt belepillantani egy komoly műfordító gárda műhelytitkaiba, és összevetni egy minőségi újrafordítást a silányabb régivel. Nagyon nagy felelősség ez a munka, ugyanis írói véna szükséges hozzá. Remélem, hogy a közeljövőben lesz lehetőségem ebben is kipróbálni magam.

– Hány novellát írtál eddig, és ezek közül mennyi jelent meg?

– Lusta vagyok összeszámolni, de biztos, hogy tucatnyi novellát írtam már, ha sebtében összeadom a Karcolaton lévőket meg a különböző pályázatokon szerepeltetett írásokat. Arra sem tudok válaszolni, hogy egészen pontosan hány jelent meg nyomtatásban. Jó pár novella megjelent a Meztelen Ügynökben, egy másik a Histórium kiadó pályázatán bekerült a Sár, vér, levendula című antológiába. Online több művem megtalálható, mert azok a szervezetek, amelyeknek a pályázatán részt vettem leközölték a weboldalukon a nyertes, vagy kiemelésre érdemesnek tartott műveimet.

– Mik a tapasztalataid a különböző pályázatokról?

–Alapjában véve jó tapasztalataim vannak. A pályázatok remek dolgok, mert lehetőséget adnak az amatőr szerzőknek arra, hogy komolyabb közegben is megmérettethessék magukat, és hogy esetleg ismertebbé váljanak. Azt hiszem, a manapság divatos online pályázatok tényleg ablakot nyitnak a világra, hiszen olyanoknak is van esélyük labdába rúgni, akik a távolság miatt nem tudnak személyesen közel kerülni mindenféle irodalmi körökhöz és kiadókhoz. Rengeteg kitörési lehetőség létezik a fiatal szerzők számára: ott van például az LFG novellapályázata, a Könyvmolyképző- vagy a Histórium kiadó kiírásai. Nagyszerű és tiszteletreméltó dolognak tartom, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére léteznek kiadók, akik felvállalják a feltörekvő tehetségek támogatását. Az online pályázatok nemcsak ezért jók, hanem az ember általuk ismeretségeket köthet, kapcsolatokat építhet. Én rengeteg barátot szereztem így, akikkel a mai napig segítjük egymást, például tesztolvasunk egymásnak egy-egy pályázat előtt. Szakmai berkekben is így sikerült olyan szerkesztőkre találnom, akik nagyon kedvesen és önzetlenül segítettek, tanítgattak az írás mesterségére, egyszóval szerencsére jó és korrekt mentoraim vannak mind a mai napig. Összegezve: aki komolyan gondolja az írást, annak mindenképpen pályázgatnia kell, részt kell vennie az íróközösségek munkájában kritikusként és alkotóként is.

– Mennyi idő és energia megírni egy-egy novellát?

–Erre csakis egyetlen választ tudok adni: rengeteg! Eljutottam arra a pontra, ahol már látom, aprólékosság és odafigyelés nélkül nem lehet jó novellát írni. Ha visszaolvasom a korábbi munkáimat, akkor könnyedén meg tudom állapítani, hogy amelyiket összecsaptam, mert például szorított a határidő, azon sajnos meg is látszik, amelyiken viszont sokat dolgoztam, az valóban igényesebb munka lett, és nem kell szégyenkeznem miatta. Mostanság nincs sok időm az írásra, de ha mégis belefogok valamibe, akkor előtte sokat vázlatozok, tervezgetek, és ha készen van a novella, akkor utána még szeretek rajta hosszasan piszmogni. Így sem mindig tökéletes, ezért aztán mindenképpen szükség van a tesztolvasókra, majd a profi szerkesztő szemére.

– Min dolgozol most, mik a közeljövőbeli terveid?

–Érdekes dolgok történtek eddig ebben az évben: zsűriskedtem irodalmi pályázaton, belekóstoltam a társszerzőségbe, befejeztem két regényt. Jelenleg alig van időm az írással foglalkozni, a hétköznapi dolgok nagyon elveszik minden energiámat. A doktori disszertációmnak szeretnék most több figyelmet szentelni, amíg azt be nem fejezem, valószínűleg hanyagolom az írást. Az idén volt néhány pályázat, amelyekre szerettem volna novellát írni, de sajnos nem mindegyikre jutott időm. Néha még most is beleesek abba a hibába, hogy az utolsó percen összedobok valamit, nehogy kimaradjon az a lehetőség, és ez – mint fentebb említettem – óriási hiba. Ha nem dolgozok eleget azon a novellán, akkor az meg is látszik az eredményen, tehát mindenkinek csak azt tudom javasolni, kár kapkodni, az nem vezet sehová. Ezért aztán most nem foglalkozom novellaírással, meg nem is akarom elaprózni az energiámat a különböző pályázatokra. Két-három pályázaton fut még olyan történetem, amelybe komolyabb munkát fektettem, ezeknek kíváncsian várom az eredményét, de nem hiszem, hogy a közeljövőben újabb novellapályázatra fogok benevezni. A legfontosabb terveim között szerepel, hogy elinduljak az Aranymosás új regénypályázatán, remélem, jól fog rajta szerepelni az ifjúsági fantasym. Az ősszel elkészültem egy nagyobb lélegzetvételű munkával is, egy történelmi regénnyel, amelynek a megírása mögött több mint egy éves kutatómunka és komoly szerkesztői segítség áll. Abban reménykedem, hogy ez a két kézirat a jövő év során kedvező elbírálásban részesül bizonyos kiadó(k) részéről, és talán papíralapon is megjelenhet. Ha sikerülne nyomtatásban kiadni, akkor ez végre igazán komoly előrelépést jelentene a számomra. Jelenleg csak erre a két szövegre koncentrálok, és természetesen a disszertációírásra, ami egy másik szakmai vonalon lesz nagy kihívás. 

2012. november