Noémi fáradtan nézett ki a konyhaablakon, miközben könyökével lenyomta
a csap fogantyúját, hogy ne csöpögjön. Még le akart szaladni kenyérért is. Anna
hamarosan hazaér a különóráról, és még nincsen kész a vacsora… Összegyűlt kicsit
a házmunka.
Gyorsan felkapta elnyűtt pólója fölé a kiskabátot, magához vette a
kulcsát és a pénztárcáját, majd kilépett a lakásból. A közért nem volt messze,
csupán egy háztömbnyire kellett elmenni. A nő elgondolkodva, oda sem figyelve
sietett az ezerszer megjárt útvonalon. Csak akkor pillantott föl, mikor a
háztömb nem ért végett a szokott sarokban az újságosbódéval. Zavartan nézte az
előtte húzódó, ismeretlen utcát, melynek két oldalán a jól ismert bérházak
karikatúrái húzódtak egybefüggő tömbben.
Az egyenszürke háztetők cakkos széle felett valószínűtlen, avas
szilvapuding árnyalatban játszott az égbolt. Zárt kapuk és ablakok sora veszett
a végtelenbe, egyetlen átjáró, útkereszteződés vagy más kitérő nélkül. Noémi
megperdült, de ugyanaz a látvány fogadta abból az irányból is, amerről jött.
Tétován elindult visszafelé, aztán megállt.
Ez csak valami rossz álom –
gondolta. Hasonlókat szoktam álmodni,
most majd nem találok haza, és itt bóklászom, míg felébredek.
De nem ébredt fel, pedig még a karjába is belecsípett. Fájt.
Valaki szórakozik velem –
volt a következő gondolata. Ez valami
beugratós videó lesz, és ezek itt díszletek...
A novella megtalálható Czinkóczi Krisztina: Át-járók című kötetében, megjelenés 2014. SpiritArt Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése